Bélavár
A Dráva völgyében, a megye délnyugati részén, a Pécset Nagykanizsával összekötő vasútvonal mellett fekszik az erdőktől övezett település.
Harminc kilométeres körzetben a legközebbi városok: Csurgó, Nagyatád, Barcs. A falu közúton és vonaton is megközelíthető. Egyedülálló természeti környezet veszi körül, területének 50 százaléka a Duna-Dráva Nemzeti Parkban található. Növényvilága védett a Palina erdőben és Almásberek gyertyános, kocsányos tölgyeseiben. A kerékhegyen bükkösök találhatóak, az Almás-erdőnél fekete gólya és réti sas fészkel, a Berki erdőben gazdag gyík- és siklófauna él, míg a Felső-Lóka részén halászsasok, récék tanyáznak.
A Dráva-mederben jelentős mennyiségű értékesíthető kavics van.
A helyi hagyomány szerint IV. Béla nevéhez fűződik Bélavár alapítása, s azért emlékparkot is szenteltek az uralkodónak. Szobrát a millecentenáriumi ünnepségek során, 1996-ban avatták fel. Az írásos dokumentumok 1332-37-ben, a pápai tizedjegyzékben tettek említést először a Dráva menti településről, mégpedig egyházas helyként jelölték. 1399-ben a Székesfehérvári Káptalan tulajdona volt, az 1469-ben és 1498-ban keltezett oklevelek pedig arról tanúskodnak, hogy a városi kiváltságokat is élvezett a település. Egykor itt, a Dráva mellett vár állott, valószínűleg az lehetett a helyszíne annak a rendi gyűlésnek, melyet 1531-ben Bélaváron tartottak az ország rendjei számára. A várról még Evlia Cselebi török utazó is megemlékezett a magyarországi utazásairól (1664-1666) szóló művében, A település 1536.-ban török kincstári adólajstromban Belvárként fordult elő a település neve, s akkor 15 házból állt. A XVII. században települtek be a római katolikus vallású horvátok, a következő évszázadban lett a vidék Festetics birtok, ám ez idő tájt is még csak 70-100 fő között volt a népesség. A század végére azonban jelentősen megnőtt a lélekszám, az 1784-85. évi népszámlálás már horvát nyelvet beszélő 320 lakót örökített meg. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás során 37 jobbágy és 11 zsellérháztartást vettek nyilvántartásba, majd három évtizeddel későbbi népszámlálás érdekes változásokról adott számot. Eszerint a lakosok szám meghaladta a hatszázat, s fele-fele arányban beszélték a magyar, illetve a horvát nyelvet. A XX. század első évtizedében feléledtek a társadalmi szerveződések, Bélaváron is megalakult az olvasókör, a lövészegylet és a levente egyesület, majd a Hangya- a tej- és a földműves-szövetkezet. A negyvenes években Bélavár a közeli Vízvárral alkotott körjegyzőséget egészen az önálló tanács 1950-es megalakulásáig Önállóságuk azonban csak két évtizedig tartott, amikor Vízvár székhellyel létrejött a közös tanács, s ettől kezdve átkerültek oda a fontosabb intézmények is. Ezzel egyidejűleg vonták össze a termelőszövetkezeteket, a bélavári, a heresznyei és a vízvári Kossuth néven olvadt össze.
A rendszerváltozással újból önálló önkormányzatot alakított ki a község, s a kilencvenes évtized a fejlődést is magával hozta: 1992-ben elkészült a napközi otthonos óvoda – tetőterében könyvtár és házasságkötő terem kapott helyet. Járdák, utak épültek, szinte minden közintézmény megújult. A településen az infrastruktúra teljes. A környék kiválóan alkalmas a pihenésre, a kikapcsolódásra. A Dráva folyó mindössze ötszáz méterre a falutól alakította ki a medrét, egyes holtágakban kavicsbányászat folyik, a kitermelés után maradt bányató pedig a környékbeliek kedvelt fürdő- és napozóhelye. Különösen kedvelik ezt a vidéket a horgászok, akik körében úgy hírlik, itt szinte ritkaságszámba menő feketesügér-állomány található.
Bélavár vezetői mozgalmas jövőt remélnek, a fellendülés érdekében szeretnék meghonosítani a falusi vendéglátást, hiszen az adottságokat számba véve nyugodtan állíthatjuk, hogy a horgászok, a kempingezők, a csónakázók paradicsoma lehetne ez a vidék. 2004. óta 20 férőhelyes Vendégház fogadja az idelátogatókat.
Páratlan természeti környezet veszi körül amúgy Bélavárt, takaros pincék sora, szívélyes vendéglátás és páratlan kilátás fogadja a szép tölgyekkel és bükkösökkel övezett Kerék-hegy vendégét.