Szulok

Körben hatalmas fák vetnek árnyékot a csöndes, békés termál gyógyvízű strandfürdőre Szulokban. Bár hátránya, hogy nem fedett, mégis közkedvelt fürdőhely. Azt mondják: aki egyszer itt pihent, az előbb-utóbb visszatérő vendég lesz, mert ennek a helynek hangulata van.

A fürdőn - amelyet jelenleg az önkormányzat üzemeltet - két kismedence és egy úszómedence található. Fedett medence híján csak szezonális jelleggel van nyitva, májustól szeptember végéig. A kempingezők már felfedezték maguknak, évek óta minden szezon végén itt randevúznak a somogyi és a baranyai kempingklubok tagjai is. Szulokban a hatvanas években találtak rá az 56 fokos termálvízre, és 1969 óta létezik itt a termálfürdő. Nemrég megépült hozzá a kemping, amelyet folyamatosan bővítenek. Amikor teljesen elkészül, 500 férőhelyes kemping várja az idelátogatókat. A fürdő termálvize kitűnő gyógymód reumás, illetve nőgyógyászati panaszok kezeléséhez. Ha már eleget áztatta magát a látogató, felkeresheti a szuloki tájházat, amelyet egy XVIII. századi vendégfogadóból alakítottak ki, és néprajzi gyűjteményt őriz. A szuloki sváb múltat bemutató anyag nagy részét Virth József polgármester gyűjtötte. A sváb bútorok, a piros-zöld-kék-fekete népviselet mellett az egykor jellemző használati eszközök - mozsarak, dohányvágó - is megtalálhatók benne. A gyűjteményből természetesen az egykor országszerte híres szuloki dohány vetőmagja sem hiányozhat. A faluban egy kis képzőművészeti galériát is meglátogathat a turista. A Baranyából áttelepült Benkéné Weigelt Márta szobrászművész a lakása mellett épített házi galériájában a saját, illetve környékbeli alkotók munkáit mutatja be. A fürdő szomszédságában egy kaposvári vállalkozó minigolf pályát üzemeltet. A faluban különösen nyaranta zajlik az élet, ekkor rendszeresek a turistáknak szóló szervezett programok: lovaglás, kocsikázás, kirándulások várják az ide látogatókat. A falu elsősorban az osztrák és német családok számára népszerű, hiszen a helyi svábokkal könnyen megértetik magukat. Sok külföldi rendszeresen itt tölt néhány hetet, közülük többen már saját házat is vásároltak maguknak itt. 10-20 szuloki család foglalkozik rendszeresen vendégfogadással, akik egy németországi utazási irodával állnak több éve kapcsolatban. Szulok nevével már a tatárjárás előtt III. Béla királytól a Székesfehérvári János-lovagok részére kiállított megerősítő levélben találkozunk Zulok alakban. 1332-37 évi pápai tizedjegyzékben még Zulak-ként szerepelt, de a török megszállás alatt elpusztult. A jelenlegi falut gróf Széchenyi István 1715-57 között Würtenbergből származó németekkel telepítette be. Az első népiskola 1758-ban alakult, s nyolcosztályos iskola ma is működik a településen. 1772-ben a falunak katolikus parókiája és tanítója volt, a teljes lakosság a német nyelvet beszélte. 1811. július 10-től mezőváros, országos vásárok tartására is jogot nyert a település. 1800-ban épült a falu római katolikus temploma. Az 1784-85. évi népszámlálás szerint 911 lakosa volt a falunak. Egykor gőzmalom is állt a településen. A hagyomány szerint a Gedloch-dülőben pénz volt elásva: sokan kutattak utána. A levéltárban található legrégibb pecsétje 1788-ban keletkezett. Az 1800-as évek végén olvasó egylet és polgári társaskör működött itt. A századelőn katolikus ifjúsági egyesület és iparos olvasókör alakult. 1940-41-ben létrejött a magyarországi németek népművelődési egyesületének szuloki fiókja, és a német szövetség szuloki csoportja. Ebben az évben gazdakör, illetve 1942-ben Kalász elnevezéssel katolikus leánykör is indult a faluban. Az első világháborúban 37 szuloki férfi halt hősi halált, a második világháborúban 77-en vesztek oda a fronton, és a faluból nyolc zsidót hurcoltak el. Az 1942-ben végzett népszámlásás során még 1666 lelket számláltak, ma 802-en lakják a települést. A megélhetés fő forrása ezekben az időkben is a dohány és a burgonyatermesztés volt. A XX. század elején országos hírre tettek szert a szuloki dohány termesztésével. Még néhány évtizede is több mint negyven foglalkozott ezzel. Szinte alig volt pajta, ahol ne lógtak volna száradó dohányfűzérek. Az elmúlt években ez a szám a töredékére - alig 4-5-re - csökkent. Mostanában azonban - úgy tűnik - újra megéri, mivel ismét egyre többen kezdenek bele a pallagi nagylevelű termesztésébe. 1908-ban fogyasztási és értékesítési szövetkezet alakult, amely 1924-ben Hangya szövetkezetté alakult. 1918-tól 21-ig a környék gyümölcstermesztői számára hozták létre az értékesítő és szeszfőző szövetkezetet, 1932-ben tejszövetkezet alakult. 1949-ben alakult meg az első - Sallai - téesz, majd a Kossuth, 1958-tól pedig a Béke termelőszövetkezet adott munkát az itt élőknek. A talaj gyenge, alacsony értékű homok. 1961-ig szinte évente változtak a szövetkezetek, az ekkor alakult Petőfi mgtsz azonban tartósnak bizonyult: egészen 1974-ig működött, majd beolvadt az öt falut összefogó Aranyhomok téeszbe, amely eztán a térség meghatározó foglalkoztatója lett. Az Aranyhomok napjainkra megszűnt. Utódai éppen csak megélnek, így a szuloki Homokhát is csak apró eredményekkel büszkélkedhet. A faluban ma az egyéni gazdálkodás a jellemző. Növénytermesztésből, állattartásból igyekeznek megélni az emberek. Szulok lakosságának 80 százaléka ma is németajkú. A 60-70-es évek sváb építészeti stílusában épült a falu legtöbb háza. Öt utca és egy tér található a településen. A településen előszerettel vásárolnak házat külföldiek, elsősorban németek, akiket a termálfürdő és a vidék mellett az vonz, hogy könnyen megértetik magukat az itt élőkkel. Már mintegy negyven ház került az elmúlt néhány évben külföldi tulajdonba. Ennek köszönhetően rohamosan szépül a falukép, hiszen a módos külföldi családok nem sajnálják a pénzt a porták újjáépítésére. A szulokiak őrzik hagyományaikat: az iskolában néptánc és népzene szakkör működik, fellépéseiken a lányok a svábokra jellemző pillangós hátú mellényekben és kendőkben feszítenek. Ma is kedveltek a hagyományosan sváb ételek. Újra felfedezték a Szulokban egykor nagyon kedvelt füstölt túrót. A turista is megkóstolhatja ezt a száraz, fokhagymás körözöttféleséget, amelyről a füstölés után az ember nem tudja, hogy kolbászt eszik, vagy túrót. Szintén hagyományos szuloki sváb étel volt régebben disznóülésekkor a hurkaleves. A település vallásos, jellemzően római katolikusok alkotják a falu lakosságát. Vidám nép a szuloki, örömmel vesz részt a különféle hagyományos rendezvényeken, a szüreti mulatságon, farsangi sváb bálon... Jó időben a falu rendezvényeit a közeli hobbi-tónál tartják. Ennél a mesterséges tavacskánál gyűlik össze Szulok népe az augusztusi falunapon is, amikor hagyományosan összemérik a fogathajtás-beli ügyességüket is a gazdák. Korábban a lameloch volt a gyerekek kedvelt kirándulóhelye. Ezt a helyet - amelynek neve németül agyaggödröt jelent - erdő és több mint egy holdas szép legelő vette körül. Hasonló pihenőhely volt a kígyós tó is, amely inkább egy nagyobb pocsolyának felelt meg, mint igazi tónak. A szövetkezetek előtt minden dülőnek meg volt a maga neve. Az idősek még most is ez alapján tájékozódnak, a fiataloknak azonban már nem sokat mond a papföld, a dreiwasserloch - három vizes gödör -, wolftring - farkasitató -, vagy az alterkrajcz - öregkereszt - elnevezés.

Szulok-Családtagként fogadják a németeket
Német ajkú település, melyet a török idők után Württembergből származó svábokkal népesítettek be. A faluképet a jellegzetes német jegyeket tükröző épületek határozzák meg. A XVII. századi vendégfogadója ma tájház, benne a svábok néprajzi kultúrájával ismerkedhetünk meg. Szulok ma ismertségét a dohánytermesztésnek és a termálfürdőjének köszönheti. Gyakran látnak vendégül németországi családokat, akik számára a vidéki élet mellett az is vonzó, hogy szót tudnak érteni az itt élőkkel, s családtagként fogadják őket.