Komlósd

Gazdag múltú település Komlósd, ez a Barcs és Babócsa között fekvő aprócska falu. A község határában kőkorszakból származó régészeti leleteket találtak, és a település alatt egy mesterségesen emelt dombon kastély állt, ahonnét Mátyás király korabeli pénzek kerültek elő.

A hagyomány szerint ezt a területet Mátyás király adományozta Bertalan deákjának. A krónikákból kiderül, hogy ez a komlósdi Bertalan deák babócsai várbíró volt, aki 1484-ben a török elleni vitézségével érdemelte ki ezt a birtokot Marczali Lászlótól. Ebben erősítette meg az igazságos király, s az új gazdát egyúttal nemesi rangra emelte. A földvárat még a Báthoriak emelték, s a nyomai ma is fellelhetők. A hajdani vízesárkot és a várhíd állítólagos tartópilléreit, az idősek szívesen meg is mutatják az érdeklődőnek.
A gazdag múltat idézi Komlósd címere, amelyet nemrég készíttetett el a falu önkormányzata. Az ebben szereplő turul madár utalás a Tibold nemzetség címerállatára, sokáig ez a család volt a település gazdája. Emellett a község határában bőven termő komló növény is helyet kapott a falu címerében.
A tőzike szintén fellelhető védett növény, a környék értékes  természeti kincse, ezen túl még számos védett növényfaj él, köztük több védett liliomféle, orchideaféle.
 Mint a címer is mutatja, nem csak szép, hanem értékes ez a vidék. A Duna-Dráva Nemzeti Park körül öleli a falut. Valaha ligeterdők voltak itt, ezek kiirtása után nagy kiterjedésű mocsaras rétek alakultak ki, ami több védett madár fajnak nyújt biztonságos költő helyet.  Komlósd határában 96 fokos termálvizet találtak, a kutat azonban a megfelelő vizsgálatok elvégzése nélkül lezárták. A környék alatt jelentős kiterjedésű gázmező fekszik, amelynek hasznosítása már megtörtént.
A Tibold nemzetség ősi birtoka volt a település. 1398-ban Komlós néven fordult elő, és Babócsa városához tartozott. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. Ekkor már nagy település, Mohácsnál kétszáz katonája veszett oda. Ugyanakkor egy 1703 táján készült összeírásban csupán pusztaként van feltüntetve. 1715 táján települt be újra, amikor már a Széchenyi grófok csokonyai uradalmához tartozott. A helység református temploma 1838-39 között épült. 1773-ban a falunak tanítója is volt, ekkor 270-en éltek itt. Ezidőtájt - 1778-ban - keletkezett a község legrégibb pecsétje. Az 1848-as jobbágy-felszabadításkor 25 jobbágyháztartást írtak össze Komlósdon. A falunak 1870-ben 495 lakosa volt. A XIX. század végén olvasókör működött a településen, ami a századelőn polgári olvasókörré alakult. Ekkor jött létre a komlósdi hitelszövetkezet is, amely 1929-ig segítette a gazdálkodókat. 1928-ban lövészegyesülete is volt a falunak. 1941-ben 448 lakosú a település. A község lakosságát kitelepítették és kifosztották, a hazatérőknek a semmiből kellett újra megteremteniük az egzisztenciájukat. Az első világháborúban 22, a másodikban 5 hősi halottja volt a településnek. Nevüket emlékmű őrzi. 1949-ben alakult Öt éves terv néven egy szövetkezet, amelybe agrárproletárok léptek be. A nagy felfejlesztések idején (51-52) hozták létre középparasztokból az Új Élet Tszt-t, amelyben önkéntes belépéseknek nyoma sem volt,1970-től a Béke TSZ. követte, majd 1984-től a barcsi Vörös Csillag és 1995-től a barcsi Dráva-Coop MGSZ. adott munkát a helyieknek. A falu gazdasági és talajtani adottságai kedvezőek. A növénytermesztésben a búza játssza a főszerepet, jelentős az árpa és kukorica, valamint a burgonya termesztés is. Eredményeik mindig felülmúlták a járásbeli átlagot, és megközelítették a barcsi Vörös Csillag tsz-ét. Fontos volt a cukorborsó, a cukorrépa termesztés. Télen az asszonyok a konzervgyárnak dolgoztak. Az állattartási adataik is kiemelkedőek voltak, és biztos alapot képeztek a falusiak jó életszínvonalához. A faluban 1839- 41 között működött református népiskola. Megszűnését követően csak a századelőn kapott újra iskolát a falu. A református elemi 1908-ban jött létre, majd 1949 után általános iskolaként működött. A körzetesítéssel előbb csak a felső tagozat szűnt meg, majd 1980-ban az egész iskolát bezárták. A komlósdi gyerekek előbb Babócsára, majd Barcsra kerültek. Az iskola megszűnésével párhuzamosan elhalt az addig élénk kulturális élet is. Megritkultak a bálok, nem tanultak be több színdarabot a komlósdi fiatalok. A két utcás település közelében emelkedik a Betyár hegy, ahol állítólag Patkó Bandi, a híres betyár gyakran megpihent. Ma már a gyerekek kedvelt kirándulóhelye, telente nagy élvezettel szánkóznak rajta. Amíg a Betyár-hegy a gyerekeké lett, addig a közeli kis-erdő évtizedeken át a felnőttek kedvelt pihenőhelye volt. Rendszeresen tartottak itt bálokat, szüreti mulatságokat, egészen addig, amíg az erdőt ki nem vágták. A tánctól kifáradt fiatalok gyakran ették a hagyományos komlósdi pörcös pogácsát, amit ma is szívesen sütnek az itteni háziasszonyok. Régóta kedvelt komlósdi étel a kötött gombóc leves is. A tésztát csomóba kötik, és úgy főzik bele a tejfölös levesbe. Magyarok lakta településként természetesen az egyik legkedveltebb étel errefelé a töltött káposzta. A régi disznóvágásoknál pedig - komlósdi szokás szerint - kukoricakásával töltötték a hurkát.